[ Pobierz całość w formacie PDF ]
nagyon? Ahogy Heinz elébe állt, összerezzent, és ijesztQ tekintetet vetett a férfira. Mica, most hallottam Hardytól, hogy Texasba akar utazni. Megakadt, eszébe jutott, hogy nem árulhatja el, mit tud az apjáról. A barátom azt mondja, az unokafivére nQsül, és... részt kíván venni az esküvQjén folytatta tehát. A leány egy pillanatra lehunyta a szemét, s a férfi látta, mennyire szenved, mint küszködik mindhiába, hogy szóhoz jusson. Magánkívül megragadta Micaela kezét. Mica, nem mehet el, nem teheti ezt velem. Talán nem tudja, mennyire szeretem, milyen régen vágyom arra, hogy feleségül vegyem? Csak idQt akartam adni, hogy tisztába jöjjön az érzéseivel. Mica, maradjon itt... velem! mondta annyi gyöngédséggel és szeretettel, hogy a leány beleremegett. Mégis bekövetkezett tehát, nem tudta megakadályozni, hogy Heinz kimondja a döntQ szót. Most fájdalmat kell okoznia neki, ez még a saját kínjainál is sokkal rosszabb, de akkor is erQsnek kell lennie, és véget kell vetnie az egésznek. Nem lehet Heinz felesége, nem oszthatja meg vele a gyalázatot, amely az apja miatt az Q fejére hullott. Lassan kihúzta magát. Nem gátolhattam meg, hogy kimondja, kedves Heinzem rebegte alig hallhatóan. Ezért akartam elutazni, hogy elfelejthessen engem, hogy ne kelljen megbántanom. Most mégis meg kell történnie. Én... nem lehetek a felesége... nem szabad... én... nem is szeretem magát annyira, ahogyan egy asszonynak a férjét kell szeretnie, ahogyan Dorrit Hardyt szereti, és... maga sohasem volt számomra több kedves barátnál... azért akartam elmenni, mert tudtam, éreztem, hogy maga szeret... ó, istenem... én... én... Több szó nem jött az ajkára, csak esedezQ tekintettel bámulta a férfit, majd aléltan csuklott össze. Életében elQször Micaela elvesztette az eszméletét. Heinz döbbenten kapta el estében. A leány kijelentése, miszerint nem szereti, és nem lehet a felesége, úgy érte, mint egy arculcsapás. Nem tudta felfogni, képtelen volt elhinni. Ám ahogy most vértelen arccal, látszatra élettelenül a karjában feküdt, elfeledkezett minderrQl. Riadtan emelte föl, nehogy a hóba zuhanjon, és a karjában vitte vissza a házba. Úristen, Heinz, mi történt? jött eléjük halálra váltan az anyja. A fia hamuszürke, feszült vonásai még jobban megrémítették. Segíts, mama, elájult! Az asszony nem kérdezett többet. Hozd gyorsan a szobájába! szólt és elQreszaladt. Becsukta az ablakot, amelyet szellQztetés céljából nyitottak ki, hamar bekapcsolta a fqtést, és megvetette az ágyat. Heinz követte, és az ágyra fektette az alélt testet. Klementine lehúzta a leány lábáról a cipQt, levette róla a bundát, és gondosan betakargatta. Ezek után felegyenesedett, és kérdQen nézett a fiára: Mi történt? A férfi beszámolt a Texásból érkezett táviratról, amelyet Hardy mutatott neki, egyúttal tájékoztatva arról, hogy a sógornQje a sürgöny nyomán bejelentette utazási szándékát. Elmondta, miként követte a leányt a parkba, és ott mit mondott neki Micaela... ...és akkor ájultan omlott a karomba, anyám. Nem tudom elhinni, hogy nem szeret! fejezte be, és hangjából olyan fájdalom csendült ki, hogy Klementine szinte védelmezQleg ölelte át. Nyugodj meg, Heinz, azt én sem hiszem. Ha mégis igaz volna, az azt jelentené, hogy semmit sem értek az emberi érzelmekhez. Most menj, hagyj egyedül vele! Meg kell várnunk, míg magához tér és megnyugszik. Hadd vegyem kézbe az ügyedet: én nem adom fel a reményt. Ezzel kituszkolta a szobából a fiát. Azután ismét Micaela fölé hajolt, meglazította a ruháját, és kényelmes testhelyzetbe igazította. Borogatást tett a leány homlokára, majd a tenyerébe kölnit dörgölt, és belélegeztette Micaelával a fanyar illatot. Ez használt. Mica mélyet sóhajtva kinyitotta a szemét, és értetlenül meredt Klementine asszonyra. Körülnézett és rájött, hogy a szobájában fekszik az ágyon. Mi az? Hogy kerülök ide... nem odakinn jártam a parkban? De igen ült mellé Rottachné, és megfogta a kezét. Hirtelen elveszítette az eszméletét, gyermekem. Elájultam? döbbent meg Micaela. Én? Még soha életemben nem veszítettem el az eszméletemet. Bizony, gyermekem, egyszer mindent el kell kezdeni. Ráadásul elég alaposan elájult. Bizonyára túlerQltette az idegeit. Az idegeimet? próbált mosolyogni a leány. Eddig észre sem vettem a létezésüket. FeltehetQleg ezelQtt soha nem izgatta fel magát ennyire. Hirtelen minden megvilágosodott Micaela elQtt, visszaemlékezett, hogy mi történt, mielQtt elveszítette volna az öntudatát. Hogy kerültem ide? nézett fel szégyenkezve az idQs hölgyre. A fiam hozta be, nagyon aggódott magáért. Micaela sápadt arca egy csapásra lángba borult. P... szóval Q... igen, tudom már... jaj, istenem... el kell mennem, gyorsan... nem szabad találkoznom vele. Drága nagyságos asszony... kérem, segítsen nekem... és... a fiának, hogy ne kelljen szenvednie! Illetve, ön nem is tudja... mi történt... Dehogynem, gyermekem, tudom, hogy a fiam szereti magát, és feleségül kívánja venni. Én örömmel adtam áldásomat a frigyre, mert megszerettem magát, és maga az Q boldogsága. Inkább a boldogtalansága temette tenyerébe az arcát a leány. Kérem, drága nagyságos asszony... segítsen, hogy elmehessek... hogy gyorsan elfelejthessen engem. Csak nem akarja, hogy szenvedjen? Mintha úgy láttam volna, hogy kedveli a fiamat? Napok óta szerettem volna beszélni önnel ragadta meg Micaela az idQs asszony kezét, és könyörgQ tekintetett vetett rá , és megkérni, hogy segítsen nekem. Tegnap már egészen elhatároztam magam, de láttam, hogy nem ér rá. Ma pedig táviratot kaptam az unokafivéremtQl, és azt hittem, az lesz a legjobb, ha elmegyek. Most viszont Heinz mégis megkérte a kezemet. Drága nagyságos asszony, elmondhatnék önnek mindent, kiönthetném teljesen a szívemet, mintha a saját édesanyám lenne? Ön is sok szenvedésen ment keresztül, biztosan megért engem, és segít rajtam. Bennem anyjaként bízhat, gyermekem mondta Klementine, és kezével hátrafésülte Micaela haját a homlokából. ElQbb azonban nyugodjék meg egy kissé! Nem, nem kapaszkodott belé a leány , hadd mondjak el most rögtön mindent! KésQbb talán nem lenne hozzá bátorságom. Ön pedig segít nekem mindent úgy rendezni, hogy Heinzet minél kevésbé zaklassuk fel. Borzasztó érzés, hogy fájdalmat kell okoznom neki. Szeretem Qt... jaj, annyira szeretem, hogy meg tudnék halni, ha ezzel boldoggá tehetném! Mégis azt mondta neki, hogy nem úgy szereti, ahogy egy asszonynak kell szeretnie a férjét. Mert azt hittem zihálta Micaela , akkor hamarabb túlteszi magát az egészen. Minden körülmények között meg akartam akadályozni, hogy megkérje a kezemet, ezért viselkedtem idQnként olyan utálatosan vele. Semmiképpen nem volt szabad észrevennie, mennyire szeretem. Nem is tudhatja meg, önnek is titokban kell tartania. De hát ha szereti Qt, gyermekem, akkor miért nem kíván férjhez menni hozzá? Mert nem szabad. Éppen ezt akarom felfedni ön elQtt, azután majd belátja, hogy nem lehetek a fia felesége. Nem érdemlek ekkora boldogságot. Nem mehetek hozzá, mert csak szégyent és gyalázatot hoznék a házára. Kérem, nagyságos asszony, hallgasson meg engem! Az édesapám még él, az unokafivérem texasi farmján, csak soha nem beszélünk róla, mert szégyellnünk kell magunkat miatta, mert Q, hogy is fejezzem ki magam, becstelen ember. Egy ilyen apa leányát pedig tisztességes férfi nem veheti feleségül. Micaela a párnák közé vetette magát, azokba rejtette az arcát, Klementine azonban megkönnyebbülten lélegzett fel. Hát errQl van szó, ezért gyötrQdött ez a lelkiismeretes kis teremtés, ezért nem akar feleségül menni Heinzhez! Micsoda szerencse, hogy ez az egyetlen akadály, amely a fiát a vágyai beteljesülésétQl elválasztja!
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plcs-sysunia.htw.pl
|