[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Az öregúr tudatosan válogatta meg a szavait. Tudta, hogy ezek nem maradhatnak hatástalanul Liára. Egyúttal azonban tudtára akarta adni Hannónak is, hogy milyen nagylelkq áldozatot hoz Lia, amikor feleségül megy hozzá. Lia tehetetlen kétségbeesésében összekulcsolta a kezeit. A tekintete még egyszer Hannót kereste. Kiolvasta a szemébQl, milyen gyötrelmet hozott a számára ez az óra, és egyúttal a megfeszített várakozást is, hogy mit fog Q válaszolni. Ez a látvány a szívébe markolt. Hiszen tudta, hogy Hannó csak a kényszernek engedve kérte meg a kezét, és nem szerette. Milyen keserq megalázása a büszkeségének, ha még így is hozzámegy feleségül. És a megalázó érzést csak az enyhítheti, ha bezárja a szívét, ha elrejti Hannó elQtt az érzéseit, ha nem árulja el soha, amit iránta érez. Egy -pillanatig még hallgatott, azután fölegyenesedett, és amennyire nyugodtan csak tudta, így szólt: Teljesítem a kérésed, Joachim bácsi. Segítségére leszek Hannónak, hogy teljesíthesse a feltételed. Itt van a kezem, Hannó, legyünk ezentúl hqséges pajtások. Én nem akarok az oka lenni annak, hogy az utolsó Lankwitz elesik az örökségétQl. Hannó mély meghatottsággal megfogta a kezét. Köszönöm, Lia, szívembQl köszönöm mondta megindultan, és megcsókolta a remegQ kis leánykezet. Lia sietve kiszabadította magát, azután hátralépett. Nincs szükség semmiféle köszönetre. És most megengeded, ugye, Joachim bácsi, hogy távozzam. Szeretnék kissé egyedül lenni. Az öregúr magához ölelte. Sápadt, megkínzott arca elárulta, milyen súlyos harc viharzik a lelkében. Gyöngéden és szeretetteljesen megsimogatta Lia haját. Igen, menj, gyermekem. Még sok megbeszélnivalóm van Hannóval. Ha majd készen leszünk, ismét hívatni foglak. Lia nem tudott válaszolni. Némán bólintott, és sietve távozott a szobából. Hannó utánanézett. Olyan mozdulatot tett, mintha követni akarná. Az öregúr azonban visszatartotta. Engedd most elmenni. Az olyan embernek, mint Q, csendre és magányra van szüksége, hogy megnyugodhasson. Azt bizonyára megérted, ha most kissé kijött a lelki egyensúlyából. Sokkal mélyebb érzésq ember, semhogy könnyq szívvel tegyen meg ilyen egész életre szóló lépést. Hannó az ajtó felé nézett, amelyen Lia eltqnt. Az öregúr követte a pillantását, azután komolyan így szólt: Kincset nyertél most, Hannó, amelynek a valódi értékét most még nem ismered. Igyekezz, hogy ne veszítsd el többé sohasem. Hannó végigsimított a- homlokán. És mégis, nem tudom, vajon elfogadhatok-e Liától ilyen áldozatot? Talán mégis bizonyos fokig kényszer alatt mondott igent. Az Öregúr szemei megcsillantak. Emiatt ne aggódj. Lia határozott jellem, és tudja jól, hogy mit akar. Ha Q maga is nem akarta volna, semmi áron sem mondott volna igent. Ha megtette, akkor el fogja viselni a következményeket is. Egy órai magány és csend vissza fogja adni a lelki nyugalmát. Vajon mi késztethette arra, hogy igent mondjon nekem? Az öregúr visszaült a székébe. Tudta, hogy ezzel szívbeli vágyamat teljesíti, azonkívül mindig nyomasztóan hatott reá az az érzés, hogy elQnyben részesítettem Qt a te rovásodra. És csak ezért mondott volna igent? Lehet, hogy más oka is volt reá. Azonban semmi esetre sem teljesítette volna a kérésem, ha már valaki másnak ajándékozta volna a szívét. Hannó kutatóan nézett az Öregúrra. És te biztos vagy ebben? Joachim bácsi erélyesen bólintott. Igen, egészen biztos. Ha valaki mást szeretne, semmi sem bírhatta volna rá, hogy igent mondjon neked. Egészen nyugodt lehetsz. Azonban errQl elég ennyi, szeretném véled a két másik feltétéit is megbeszélni. ElQször is, azt kívánom, hogy azonnal lépj ki a hadseregbQl. Legjobb, ha rögtön holnap benyújtod a kérvényed. Szívesen, Joachim bácsi. Helyes. És most térjünk az édesanyádra. Ahogy a helyzetet áttekintem, aligha lesz elragadtatva ettQl a házasságtól. Tudod hogyan vélekedett eddig is Liáról, és ahogy én az édesanyádat ismerem, nem egykönnyen engedi meggyQzni magát. Semmi esetre sem fogja Liát szívesen fogadni, mint a menyét. Lucknow bárónQt szívesebben látta volna. Keserq, haragos gúny vöít az öregúr szavaiban. Hannó gondolatokba mélyedve végigsimított a homlokán. Bízd reám, Joachim bácsi, hogy ezt elintézzem az édesanyámmal. Ilyen fontos kérdésben csak az én akaratom lehet döntQ. Igazad van. Egyáltalában nem árt, ha az édesanyáddal szemben, egyszer végre erélyesen érvényre juttatod az akaratodat. P olyan asszony, aki mindenáron uralkodni. akar a férfiak felett, aki azonban végül mégis meghajol a céltudatos akaraterQ elQtt. Ezért nem féltem Liát. Tudom, hogy mindennek ellenére is imponálni fog az édesanyádnak, és majd békességben meg fogja találni vele szemben a megfelelQ hangot, ha már a feleséged lesz. Ki tudja, milyen csodák várnak még reánk: Tehát: ha az édesanyádat értesíted az eljegyzésedrQl, legjobb, ha azt is megírod neki rögtön, hogy ezentúl be kell nekem mutatni a felsQ-lankwitzi könyveket, és hogy a sajáté személyére csak itt szerény összeget nevezett meg r költhet él. Miután FelsQ-Lankwitzon lakást és teljes, ellátást kap, nézetem szerint ez az összeg teljesen elegendQ árra, hogy a ruhaszámláját fedezze. Hannó lemondóan mosolygott. Természetesen eddig az édesanyám ennek az összegnek az ötszörösét költötte- el. Azonban ez nem mehet így tovább. Semmi esetre sem. Alighanem azt fogja mondani, hogy ez nem elég. Azonban be kell érnie ennyivel. Meg fogom írni neki. Készülj elQ nagy viharra! ErQs leszek, Joachim bácsi. Már a legutóbbi utazásához is megtagadtam a pénzt az édesanyámtól, Q azonban mégis elQteremtette magának a szükséges összegeit úgy, hogy eladta néhány ékszerét. Az öregúr elgondolkozva rázta a fejét. Hihetetlen! Talán azért nem mondott le errQl az utazásról, mert találkozni akart Lucknowékkal, hogy elQsegítse az eljegyzésem a baronesszel. Azt hiszem, még nem adta fel a reményt, hogy teljesítem a kívánságát; Q bizonyosan a javamat akarja. Nos, bele kell törQdnie abba, hogy másképpen határoztam az életem felett. És még egyszer. a szavamat adom neked, hogy ezentúl nagyon takarékos leszek. Az utóbbi hetek reménytelensége keserq lecke volt a számomra, amelyet sohasem fogok elfelejteni. Az öregúr komolyan nézett reá. Örülök, ha ezt csakugyan ennyire megszíveled. Még vagyok róla gyQzQdve, hogy ember lesz belQled. Mindent elkövetek annak az érdekében, hogy Alsó- és FelsQ-Lankwitz valamikor az én szívem szerint való gazda kezében egyesüljön. Szedd össze magad alaposan, fiam. Az legyen a becsvágyad, hogy megtegyél mindent, ami az erQdbQl telik, hogy jóvátedd a nevelésed hiányosságait. Akkor azután nem lesz többé szükséged tanítómesterre. Liának most csak egy vágya volt: egyedül lenni. Mozdulatlanul ült a szobájában az ablak mellett, és mereven bámult ki a parkra. Lélekben még egyszer átélte az utolsó óra eseményeit. Egy pillanatig sem volt kétség ami afelett, hogy Hannót csak a végsQ szükség késztette arra, hogy megkérje a kezét, és végeredményben Joachim bácsi akarta így. És mégsem utasította vissza büszkén, mint ahogy szerette volna, bár szerette Qt. Miért áldozta fel a büszkeségét? Csak azért, mert teljesíteni akarta Joachim bácsi kérését? Nem, sokkal becsületesebb ember volt, semhogy most ne vallja be nyíltan önmaga elQtt, hogy már régóta szereti Hannót, úgy, amint van, minden hibájával és gyöngéjével
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plcs-sysunia.htw.pl
|